Őrségingatlan

Real Estate Agency in the Őrség National Park

Immobilien-vermittlung im Nationalpark Őrség

Az Őrségi Nemzeti Park területén és a Vendvidéken, természeti környezetben, műemlék jellegű házak.

Őrségingatlan.hu > Az Őrségről

 

Őrségi vallomások

Szalafő, Templomszer. Fotó: Kelemen Gábor. Leica Point, Leica R8, 2,8/105-280 mm Apo Telyt, Kodak Ektachrome

Hétrétország: suttogó fenyves és szénaillat

"...Amolyan zug, erdőország-féle.
Népét ezer éve tették e posztra, hogy a gyepűt "betöréstől" óvja..."

Nagyrákosi Batha Kálmán

Egyszer volt, hol nem volt. Már elutazni is körülményes. Évek óta egy tortúra. Már lassan-lassan ismerjük az oda vezető út minden elágazását, minden sarkát, minden fáját. Meg-megállunk kisebb-nagyobb teendőink megfogalmazására. De ha aztán odaérünk...
A negyedik óra közepe táján, Körmend után, valami megváltozik. Eminnen egy másik világ kezdődik. Ez az ország zuga, félreeső hely, eredeti ízzel s lélekkel. Sokaknak mesélem, s mindig csak néznek, csak néznek rám, nagy szemekkel, látom, nem hiszik. Oda se neki, – gondolom magamban –, majd ha mentek visszafelé, akkor, majd fogjátok tudni.

Ébren álmodom

Becsukott szemmel, idézem a hullámos dombokat, harsogó réteket, a széna- és trágyaillatot, a sötét fenyveseket, az eső után pipáló völgyeket. Azokat a semmivel össze nem hasonlítható napkeltéket és napszálltákat, amiket gyüttmentként az Őrvidék lankáin megéltünk az évek hosszú során.

Keserűszer. Fotó: Kelemen Gábor. Leica Point

 

Szerelem

Első látásra, örök életre. Az Őrség panasza ez, és az enyém. Oly ritkán láthatom sűrű levegőjét, íves dombhátait, ködbe burkolódzó aranyszín fáit, csendes fenyőhangjait, végtelenbe tőnő fehér-rózsaszín házait, ablakaiban kék köcsögös muskátlikkal. Sokkalta ritkábban, mint szeretném

Apropó muskátli - erről eszembe jutnak az ablakok, azok az ősrégi ablakok. Azt hiszem, kedves olvasó, nincs már az Őrségben olyan ablak, amely ne került volna lencsém végére. Hol magányosan elhagyatva, hol tucatnyi gyerkőctől majdnem leszakadva, vadszöllővel benőve, vakon vagy pislákolva, úgyszólván minden helyzetben.
Egyszer volt, hol nem volt, most még van.
De meddig lesz ez így?
Töprengéseimből kitekintve csodálatos látványban lehet részünk, csak türelem kell hozzá, mint a mesében. Hajthatnám talán hétrétbe, vagy hiányától görnyedhetnék hétrét. Megszámolnám hét rétét, de talán hetvenhét vagy inkább hétszázhetvenhét legelőjét, akkor sem jutnék a végére e vidék rétegeinek. A hét rétből, három vagy négy mindenképpen filmjeim emúlziójában rejtőzködik, hogy újra és újra, sejtelmesen és ugyanakkor szemkápráztatóan megteljenek színekkel. Hívjuk most elő együtt ezeket a kockákat! Tartsanak velem!

Ritkaháza. Fotó: Kelemen Gábor. Leica Point

 

Első rét, a valóság

"Különleges, folyók formálta dombvidék hazánknak ez a nyugati tája. Üde zöld rétek, fenyves erdők, kristálytiszta patakok, dombtetőkön megbúvó apró falvak. Ez az Őrség. Az idelátogatók számára minden bizonnyal az a különleges szabadságérzés jelenti az Őrséget, melyet a civilizáció számtalan rombolásától megmenekült természet, az ehhez alkalmazkodó települések, és az ott élő, barátságos nép megismerése okoz."

"Az Őrség hazánk délnyugati részén, a Dunántúli-középhegységtől délnyugatra terül el. Területe 192 km2 és 18 községet foglal magában. Nehezen körülhatárolható, mert szerkezetileg kevéssé tér el környezetétől, de önálló, sajátos kultúrát megőrző terület. A hagyomány szerint az Őrség ezeréves. Hazánkban az egyetlen vidék, ahol a magyarság a letelepedése óta egy helyben él. Elnevezését onnan kapta, hogy mint határmenti terület, a honfoglalás ideje óta határőrvidék szerepét töltötte be. A XI. században letelepített őrállók saját költségükön, saját fegyverükkel védték a nyugati határt."

"Szépsége, viszonylagos érintetlensége, növény- és állatvilágának érdekessége miatt jelentős részét tájvédelmi körzetté nyilvánították.(Idén Nemzeti Park lett végre!) Azonban nemcsak természeti kincsekben gazdag, néprajzi szempontból is egyedülálló ez a vidék. Ember és táj ritkán tapasztalható harmóniában fér meg itt egymás mellett. Az úgynevezett "szeres" elrendezésű falvak megdöbbentő egységet alkotnak. Mivel a patakokkal és dombokkal szabdalt felszínen nem férnének el hagyományos falvak, ehelyett utacskákkal szőlőfürtszerűen összekapcsolt néhány házból álló - kezdetben rokonok lakta - szerek, házcsoportok alkotnak egy-egy települést."

"A béke utolsó szigete, ahol kristálytiszta alpesi levegő, elbűvölő tájak és emberek, frissen fejt tehéntej, gombaözön, élő fazekas-hagyományok, vénséges vén faházak, haranglábak, műemlék templomok és ezernyi apró csoda várja az utazókat."

Kétvölgy. Fotó: Kelemen Gábor. Leica Point

 

Emberarcú táj

Minden tájnak ezer arca van. Hol zord, hol napszikrázós szénaillatú, hol meg, akár elrettentő, vendégmarasztaló, szekérderékig érő lucsokkal, sárral, éltünket nehezítő. Nincs ez másképp az Őrségben sem. Akik lakják, azoknak mindennapi, olykor nagyon küzdelmes. Akik gyüvünk-megyünk, nekünk csoda e táj.

Mi nem vívunk mindennapi harcot a suttogó sötét fenyvesekkel, a hirtelen levegős, laza fényözönnel meglepő bükkösre váltó, majd rögtön, virággal elárasztott kaszálórétbe torkolló tájjal.
A csípős hajnalokat sem felejthetjük, mikor távoli harangzúgás, visszhangos messzi kutyaugatás és villanyfűrész hangja lebeg át a határon. Ott ülünk a magaslesen pirkadatkor s látjuk a szarvascsordát átvonulni a ködön át a hatalmas tisztáson. És hirtelen, csak egy pillanatra kibukkan a szikrázó napkorong, és bronzfénnyel árasztja el a dérlepte csapást. Megelevenedik a jeges szél is.
Vagy a fülledt nyár, mikor a pajtában a széna között a legfrissebb a forróság. Mindenki elbújik, csak e vidék virraszt éberen a tájon, hogy az ember éberen álmodjon.
Az embernek is ezer arca van. Mindenki más. Ha beszédbe elegyedünk az Őrségiekkel, a táj is megszólal velük. Az idős éveit taposó nénike bot nélkül már alig tud járni, mégis csillogó szemekkel hív be a házába: nézzem meg, férje "gelencsér népi iparművész", papírja is vót róla, még lábával hajtotta a korongot. Minden formából - lábasbúl, köcsögből, fazékbúl eltett egy darabot. - Nagyon nagy kincs ez nekünk, sok pénzt akartak ezekért már adni, a múzeum is elvinné, de nem eladó - mondja.

Velemér. Fotó: Kelemen Gábor. Leica Point. Leica M2

 

Második rét

Hajnali útra kelésünkkor, még sötétben - mint afféle bolond városinak beöltözve: barátom zöld vegyóban, vállán hatalmas izsákkal (a seregben használt vegyvédelmi felszerelés), én terepszínű ruhában -, előre nem gondolva a dézsaesőre, magunkhoz szólítottunk két hatalmas tiritarka napernyőt, hogy mégse ázzunk agyon. A kutyák őrjöngve fogadtak, a dolgos atyafiak meg csak félve köszöntek ki a nyitott "mihelből" - Mert itt mindenki köszön -. Szavunkra megnyílnak és elmondják: sok különc embürt láttak, de ilyen vadorzó és bohóc keverék még őket is meglepi. Tanulunk ám mi is, visszafelé már köszönünk előre. A kutyák is csendesebbek.

Harmadik rét

A gyerekek színes gumicsizmákban boldogan játszanak az évszázados pajta előtt. Majd visítva másznak a "zetortaktor" ülésére, ez a kedvenc helyük. Tyúkocska után kúsznak az ólba, és kisvártatva tollasan egy tucat tojással kerülnek elő, hogy egymást túlkiabálva meséljék melyik kotlós alól csenték ki...

Szalafő, Felszer. Fotó: Kelemen Gábor. Leica Point

 

Vallomás

Évekig elő sem vettem csak hébe-hóba a fényképezőgépemet. Annyira lenyűgözött a hely. Sokáig csak szívtam magamba a réteket és a képeket. A falusi takaros házat, ahol laktunk a szer végén, körben sövénnyel, ablakában csüngő muskátlival, cigányalma- és szilvafával a portáján. Innen már csak a határ indul: az erdő, a rét, és a bevetett búza. Itt még a térerő is magunkra hagy, zavar is egy kicsit, de csak pár napig. Bedurrantok a kályhába. A lobogó tőz fénye ropogva árad a leszálló csendességre. Vagy a régi boronaházban, ahol az este illata vegyül a friss faillattal. Ez egy különleges építmény, olyan mint Erdélyben vagy akár Kanadában, de nem rönk és nem is gerenda. Ez a borona, ilyet senki más nem formál csak az Őrségi ember. Némelyikről nem is tudni, hogy fából van, mert kévűl vagy bévül, vagy ott sem látszik e vidék kincse: a fa. De nem akarom az olvasót untatni. Miért is nem fotografáltam eleddig? Teszem fel a kérdést, magamnak. A felszerelésre nem foghatom, hiszen van. Másra? Tudom ám a választ, de nem mondom, mert szégyenlem. Nem mertem. Jobban megfogott ő annál, minthogy szemérmetlenül belekontárkodjak. Meg nem is tudtam, hol kezdjem el...

Negyedik rét

A mézeskalácsház, amit egy fa köré építettek, a tetőzetbül kisudárúl két fatörzs. Évekig kerülgettük: mi is lehet benne? Azán egyszercsak tárva nyitva a kapu és benn egy elvarázsolt történelem sok régi mütyürrel. Gyüjtő szem hízik minden darabján. És mellette a ház, egy színház. A régi tükör előtt üvegflaskák, a falon pipárium gyűjtemény, a sarokban babakiállítás, a konyha festett bútora a zománcos csészékkel egy rég letűnt világba repít, amit már csak ilyen városi gyüttmentek gyűjtenek maguk köré, olyanok, akik még a láncon rángatható csengőt is maguk teszik a helyére.

Kétvölgy. Fotó: Kelemen Gábor. Leica Point.

 

Ötödik rét

Gyöngyszem a völgyben: patakból lett tó a Hársas. Partján vigyázó szemekkel a víziőr - évek óta ismeretlen ismerősöm -, a szürkegém. ő a felvigyázó, figyel a visszhangra, nehogy mást mondjon mit illik. Órákat töltök ott, megpróbálom elképzelni, miként trónol a víz partján a kiszikesedett kopár fehér fán, alig látom, úgy egybeolvad a fával. Sokszor kerülgettem gondolatban, hogyan is kellene őkelmét lencsevégre kapni, de akárhányszor megközelítem, nem áll össze a kép. Tulajdonképpen a víz felől kellene becserkeszni, de hát csónakból fotografálni merész feladat. Így hát marad ez a titok, mint látens kép a tó partján.

Hatodik rét

A vend néne (a Vendvidék az Őrvidék része, közvetlen határsáv, a felszabadulás után évtizedekig határövezet volt és csak az ott lakók járhattak be) kukoricát morzsolva a zuhogó esőben, a kástuban mesél: - Hát az úgy vón, mindán évben kávesebb a búza, mer' ászik a szárvások - mondja ízes vendi-tót tájszólással - áz urám távály itt hágyott és ágyádül löttem, a fiam visszá-visszájár a városbul. Lehet hogy ez az utolsó kép, ami róla készült, bánom is, hogy nem több, de zuhogott, ahogy kell, és én áztam. Tovább az úton hirtelen nemzetiszín sorompó. Hát ez mi? - kérdem magamtól. De már későn. Képzeljék csak el! Két túlélőruhás, gumicsizmás, mocskos és sáros azonosíthatatlan alak, akkora fényképezőkkel, hogy akár gránátvetők is lehetnének - illegális határátlépő lett. Mert, hogy ez a határ volt. Nálam nem is volt semmilyen irat, otthon felejtettem mindent. Lélekben fel is készültem a bilincsre, de megúsztuk, mert az autót azonosítani tudták. Elengedtek.

Öriszetpéter, Kovácsszer. Fotó: Kelemen Gábor. Leica Point.

 

Hetedik rét

A napszállta már völgyben s dombon talál. Ilyet még életemben nem láttam. A dézsaeső hirtelen eláll. A völgy vágatának sűrű fenyveséből hírtelen pipálni kezd a pára. Eleinte éppen csak kevés, de aztán egyre több és több. Az egész végeláthatatlan völgyet ellepi. De ekkor a szürke, sötét ború alól kibújik a fáklya, a leszálló nap és lángralobbantja a tájat, akár egy szikra. A lélegzetem elakad. A gombot is elfelejtem nyomni, pedig most van nálam fénydoboz.

Következő rét

Nem folytatom, mert azon vettem észre magam, hogy az elkészült képekről beszélek, holott nem is arról akartam szólni, hanem az Őrségről.
Mit is jelent nekem ez a táj. Szülőhazám talán?
Nem, csak itt szoktam újjászületni, ahol megtörténik a csoda. Ahol körbeölel a természet, ahol érzem a teremtő erőt a bőrömön, ahol kicserélődik a szívem és megtöltődik életem fotóstáskája újra nyersanyaggal, színekkel, illatokkal.
Az őrvidékkel.

szöveg és fotó: Kelemen Gábor

© Minden jog fenntartva.
A fotók és a szöveg semmilyen formában nem használható fel és nem terjeszthető, csak a szerző engedélyével!

Velemér. Fotó: Kelemen Gábor. Leica Point. Leica M2

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

..........................................................................

> Real Estate Agency in the Őrség National Park > English

> Immobilien-vermittlung im Nationalpark Őrség > Deutch

Az Őrség térképe:

 

 

 

 

 

 

 

......................................................

Fotogallery: Kelemen Gábor, Leica Point fotógalériái

 
Őrségingatlan
Az első őrségi ingatlanközvetítő!
Anno 1999
Minden jog fenntartva!